Tan Twan Eng:Az Esti ködök kertje

Veszélyes azok számára, akik rendíthetetlen előítéletekkel és pillanatnyi igazságokkal bástyázzák körbe magukat az idegenekhez való viszonyukban, ugyanis Jün Ling (a főszereplő) élete egy olyan úton vezet végig bennünket, amelynek során tapasztalássá válik, hogy ha elég közel megyünk egy idegen ember sorsához, előbb utóbb megértjük.

Veszélyes ez a regény azok számára is, akik csak a hétköznapi élet szintjén élnek, de tartózkodnak a tudatos önreflexióktól, mert Jün Ling sorsa éppen azt példázza, hogy az életünk koherenciájának megteremtéséhez legalább egyszer vissza kell néznünk a múltra, szembe kell nézni a múltbéli magunkkal. Ez az önmagunkra irányuló őszinteség  súlyos fájdalmakkal,  mély megrendülésekkel, megkönnyebbülést okozó megbocsátásokkal, röppenő szépségekkel jár, de a legnagyobb hozadéka az a minőségi változás, amely a személyiséget gazdagítja.

 

A címben megjelenő és a regényben fontos szerepet játszó Esti ködök kertje különös japánkert, melyet a japán császár hajdani kertésze (Artimo) épít Malájföldön, egy különleges teaültetvény közelében. Tan Twan Eng malajziai író tehát döntően malajziai történetet írt meg a regényben, de ebben a malájföldi történelembe beleszövődött az angolok, a “japcsik”, a kínai kínaiak történelmének egy-egy fejezete is. A japánkert kerete, alapszövete a történetnek.

Jün Ling, a fiatal kínai lány, a későbbi szigorú bírónő, lezárva a törvénykezésben eltöltött pályáját, a betegségéből adódó felejtéstől tartva – van ahova fizikailag, van ahova csak az emlékek útján – visszatér a múltba, amely persze nem  vegytiszta múlt, mindig áthatja az éppen aktuális jelen. Ez a  jelennel átszőtt emlékezés új életértelmezési lehetőséget teremt számára, és Jün Ling új réteggel erősíti meg az identitását, mely egy élet összegzéseként új minőséget is ad az életének. Hihetetlenül szép, finom, megkérdőjelezhetetlen, tanulságos és megrendítő ez a sors.

Nehéz úgy kedvet csinálni az olvasásához, hogy ne lőjek el semmit a történetből, így kicsit rébuszos ez az írás, de bátran vágjatok bele! A történet izgalmas, jól vezetett, az idősíkok váltakozása mindig logikus, a nyelvezet tökéletesen alkalmazkodik a súlyos helyzetek vagy éppen az átlényegítést jelentő kertépítés ábrázolásához. A téma, a szerkezet, a nyelv és a stílus egysége hullámként visz bennünket hol mélyre, hol a magasba, de könnyedén végigrepít bennünket a több száz oldalas regényen.