Kristálytiszta bölcsességgel/szeretettel, szívbemarkoló sorsokkal, emberfeletti bátorsággal és a maguk emberi kis dőreségeikkel szállnak szembe a sorukkal hőseink és teremtenek számunkra egy olyan csodaszép világot, amibe nagyon jó volt elmerülni és nagyon nehéz volt elbúcsúzni tőlük a végén…
Tyű és hű, jelentem újfent kedvenc született, mert ez ismételten varázslatosan csodálatos volt!
Tan úr első könyve (nálunk másodikként megjelenve) ismét egy gigászi élettörténet és akár az Esti ködök kertjében, itt is Malajzia, mint Anglia gyarmata és a támadó Japán kapcsolatáról tudhatunk meg különleges szeretem és nem-szeretem részleteket a második világháborús időkből.
Sok hasonlóság van a két történet között a mester-tanítvány viszonytól, a szenvedésteli háborús évekig, a élete végén járó visszaemlékező mesélés, az időben ide-oda ugrálás és a rengeteg mélyre hatoló bölcsesség és szépség megélése minden szörnyűség ellenére, ugyanaz az ismerős érzést keltette bennem, még ha teljesen más is maga a történet, a sorsok, a végkimenetel, mégis nagyon szerethető és kimondottan felemelő végkicsengést eredményez legbelül, minthogy minden gonoszság mellett ott van a jó emberi oldal is, aminek olyan ereje van, hogy képes kiemelni akármilyen borzalomból és segít túlélni a kemény időket, (melyekbe a másik oldalunk taszított, érdekes paradoxon, nem lehet megúszni szenvedés nélkül a fejlődést, ahogy ez szépen látható az aikidzsucu/aikido edzések során is) mert minden folyamatosan változik és ezt felismerve tudnunk kell, hogy semmi sem tart örökké, sem a jó, sem a rossz és hogy döntéseink nemcsak a saját sorsunkat befolyásolják, mégis meg kell tennünk a megfelelő időben, amit ránk ró az utunk/sorsunk/szívünk, bármi is lesz a következmény.
Kristálytiszta bölcsességgel/szeretettel, szívbemarkoló sorsokkal, emberfeletti bátorsággal és a maguk emberi kis dőreségeikkel szállnak szembe a sorukkal hőseink és teremtenek számunkra egy olyan csodaszép világot, amibe nagyon jó volt elmerülni és nagyon nehéz volt elbúcsúzni tőlük a végén… azt azért megtudhatjuk, hogy miért is esőcsináló, az esőcsináló, ami eredetileg ugyan Az eső ajándéka volt, de így is teljesen teljesen megfelelő. http://moly.hu/idezetek/563716
Ez a történet is filmre kívánkozik, remélem az Esti ködök után ezt is megcsinálják, nagyon a szemem előtt vannak a filmszerű jelenetek, ínycsiklandozó ételek, izgalmak, szerelmek és ahogyan az idő folyamának ágai egybetorkollanak. és lassan elmosnak mindent, mint egy kiadós monszuneső.
A borító meseszép és a fordító Hegedűs Péter ismét remek munkát végzett, fantasztikusan szép nyelvezettel járulva hozzá a tökéletes olvasmányélményhez.
(Amivel igazából önmagamat is megleptem, ugyanis általában nem szeretem a háborús vagy történelmi regényeket, de itt tökéletes az egyensúly, meglepne, ha nem lenne Tan Twang Eng maga is magas képességű harcművészet gyakorló – és kicsit rákeresve valóban maga is aikidózott/ik.
Add Comment