Az idei évben ez lett az első számú kedvencem. Szokás szerint a borító ejtett rabul elsőként, mert az gyönyörű, majd a történet is magával ragadott.
Annak ellenére, hogy több mint 600 oldal a könyv, nem éreztem hosszúnak…sőt számtalanszor visszalapoztam, hogy újra és újra elolvassam, ízlelgessem a szép gondolatokat, érzéseket, tájleírásokat. Érdekes volt olvasni a japán kultúráról, a zen buddhizmusról és a harcművészetről is. Szívbemarkoló volt a háború kitörése utáni esemény sorozat illetve az, ahogy Philip döntéseivel csak védelmezni akarta a családját és közben hűségesnek maradni a tanítójához, de tetteinek láncolata odáig vezetett, hogy mindenkit elveszített. Egyaránt a szívemhez nőtt Philip és Endó-szan is és most hogy befejeztem a könyvet szinte már hiányoznak. Tan Twan Eng a kedvenc íróm lett és már be is szereztem „Az Esti ködök kertje” című másik könyvét.
Add Comment