A háborúban rá kell döbbennie a főhősnek, hogy van rosszabb érzés a legkínzóbb rettegésnél is: a tehetetlenség és a reménytelenség. Amikor a lélek börtönének négy falából hármat düh, bánat és bűntudat határol, mit lehet kezdeni a szabadon maradt egy szál fallal?
http://www.rukkola.hu/blog/bejegyzesek/359-tan_twan_eng__esocsinalo___konyvajanlo_es_szerzoi_rukk
Tavaly jelent meg Tan Twan Eng Esőcsináló című kötete a Tarandus Kiadó gondozásában. A kötetet a kiadó biztosította a Rukkolának. Olvassátok a könyvajánlót, és szerezzétek meg a könyvet a szerzői rukkról!
Mottó: „Ha nem aggódsz folyamatosan amiatt, hogy meg fognak ütni, akkor nem fognak megütni.”
Amikor megérkezik recenzióra hozzám egy kötet, mindig van esélye annak, hogy beleválasztok, és csak kínlódok a történettel, dacára annak, hogy javarészt saját választásom a kiadótól elkért könyv. Nos: ez nem tartozik közéjük! Fantasztikusan elvarázsoló könyv, a történet lüktet, csavarjai ámulatra késztetnek, szereplőivel együtt örülök és sírok. Muszáj megszerezni magamnak ebből egy példányt, mert határozottan érzem, hogy néhány évente újra és újra el kell majd olvasnom. Ez nagy szó: ilyen megállapítást eddig csak Fekete István, Ljudmila Ulickaja és még néhány klasszikus szerző könyveire tettem.
Lássuk csak, miért is gondolom úgy, hogy kiváló mű került a kezembe!
A környezet, ahol játszódik a történet, Malajzia, maga az egzotikum. 1939-ben kezdődik a történet, és a II. világháborúban folytatódik, majd a mában fejeződik be, sok évtizeddel a háború után. Váltakozva két idősíkban találkozhatunk a főszereplővel, Philip Huttonnal, aki félig kínai, félig angol származású. Idős emberként ez már nem zavarja, de a történet kezdetekor, 16 évesen nagyon sokat szenved attól, hogy az angoloknak túlságosan kínai, a kínaiaknak meg inkább angol, mint hozzájuk tartozó. Bizonytalan lélekkel teng-leng a két világ határán. Elsősorban önértékelési zavarai taszítják a szenszei, Endo szan, japán diplomata bűvkörébe, akinek személyében példaképet lát, és aki a test és a lélek egyidejű pallérozásával rövid időn belül képes az erőtlen 16 éves kisfiúból erős 17 éves férfinak valót faragni. Philip hálából bemutatja tanítójának az egész szigetet, erősségeit, gyengeségeit, büszkélkedik tárgyi tudásával és elejt olyan kulcsfontosságú információkat, amelyek később a sziget vesztét okozzák. Mire erre rádöbben, minden elveszett. Endo szan igazi kilétére csak a japán bevonulás napján derül fény: végig országának kémkedett. Philipnek irgalmatlan árat kell fizetnie naivitásáért, sajátjai árulónak tekintik, a japánok pedig cseppet sem bíznak benne.
Eltelik 50 év, megérkezik Philiphez egy asszony, aki Endo szan szerelmének mondja magát, mutat egy 50 évvel korábban írt, de napjainkban kézbesített levelet, és a főhősnek el kell döntenie, ki a hibás az évtizedekkel korábban történtek miatt.
A háború?
Endo szan?
Ő?
Mindannyian együtt?
Vagy senki sem, csak egyszerűen így alakult?
Ami történt, azt olvasni is teher, nemhogy átélni. Kérdések tevődnek fel, amelyekre nincs jó válasz, sőt, nem is létezik rájuk válasz, és nincs se ima, se káromkodás, ami segíthetne, mert hallgat a menny és a pokol is. A háborúban rá kell döbbennie a főhősnek, hogy van rosszabb érzés a legkínzóbb rettegésnél is: a tehetetlenség és a reménytelenség. Amikor a lélek börtönének négy falából hármat düh, bánat és bűntudat határol, mit lehet kezdeni a szabadon maradt egy szál fallal? Philip úgy érzi, csak egy útja maradt: cselekedni, látszólag árulónak lenni egy paranoiás világban, ahol nem érték az élet, a becsület pedig egészen sajátosan értelmezendő. Túlélni, ahogy lehet, aztán majd lesz valahogy.
Jó döntés volt-e ez? Ki tudja. Életet kiválthat-e élet? Törölhet-e el más személy adósságot, mint aki tartozik vele?
Fájdalom, bűntudat, büszkeség és sors, amit az ember el nem kerülhet, bárhová bújjon, vagy bármennyire elébe menjen jövőjének.
Lehet-e feloldozás?
Add Comment