|
l
Szögezzük le rögtön: az ifjúsági regény közel áll a Harry Potterhez, de hétköznapi meg fantasztikus figuráival olyan történetet kerekít ki az elsőkönyves szerző, amelyet a szeretet és a barátság heve világít át. A Három Kristály legendája pontos, tiszta stílusú, fordulatos, kalandokban bővelkedő mű, A borítón látható kristályok (a kék bolygóé, a gunoké, a szlimeké) elmozdulnak – Will, a kristályt kölcsönvevő, fűrésszel, kalapáccsal, vésővel, traktorakkumulátorral vizsgáló vörös hajú, szeplős, alacsony gyerek a gyújtópontja az eseményeknek –, az olvasó előtt széles körkép bontakozik ki, a földi élet minden bajával és viszontagságával, a külvilág beszivárgó elemeivel, a világok között húzódó űrrel. Bizony, a szekrények ajtaja időnként nyílhat egy másik világba. Most sem mondhatunk mást, noha látjuk a regény irodalmi előzményeit, hatásait – Harry Potter, C. S. Lewis munkái, például Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény –, hogy Molnár Csaba önálló és erőteljes szereplőket alkotott, kidolgozott karaktereket. Bensőséges melegséggel ábrázolja hőseit, s jó érzéssel szoríthatunk értük, hogy sikerük legyen. Az olvasó is alakváltó a köztes világból, a meseregény – akárcsak a ruhásszekrény – átjáróként szolgál, s joggal gondolhatjuk, a mi világunkon kívül is vannak még világok (különös lényekkel), s olyanok vagyunk, mint a fiatal lány (Nagy Kacor) lova, Himenez; életünkben nem láttunk sem sárkányt, sem sárkánybarlangot. Nem beszélve a szárnyas szlimekről, a mozsokkal küzdő gunok jámbor népéről – harmadik kezük a mellkasukból nőtt ki –; Moróc vadász, Korc, a testvére kovács. Utóbbi beteg, nyugodtan fekszik, mint a tízéves Sam Shopard anyja, Doris egy kórházi ágyon… A feladat létfontosságú: egyetlen nap alatt meg kell találni a kristályokat, különben a három világ széthullik. Mondhatnánk persze erre azt is, hogy egyszerű a dolog, a hősök nem néznek ijedten, nekiindulnak kőkeresőbe, Sam Shopard („nem egészen egy hétvége alatt felnőtt”) a gunok világában, Moróc a szlimek birodalmában (háború készülődik a sárkányokkal), Nagy Kacor a Földön keresgél, Bostonban. Minden ember többnyire két idősíkban létezik, a múltban és a jelenben, semmi okunk nincs a panaszra, megyünk át az innenből a túlra, elhisszük, hogy Nunu a világtenger fölött suhant, kiemelkedett a szárazföld, leszállt oda a szellemlény, tenyeréből magvakat szórt, s lettek fák, növények, bokrok, lettek szoszák, madarak, lettek roszok, finom húsú állatok, aztán két gun nőtt ki a magokból, egy férfi és egy nő, aztán mozsok lettek a vízbe vetett, elrohadt magokból; közben dolgokra vagyunk kíváncsiak: léteznek-e párhuzamos idősíkok, lehetséges-e köztük az átjárás, élnek-e köztünk a kozmoszról elszármazott idegenek? A köztes világ természetesen a ruhásszekrény ajtaján túl van, a világok között húzódó űrt jelenti, a triangulitás az az erő, amely biztosítja, hogy ne érintkezzenek egymással, ugyanakkor a világ tengelyéről se szakadjanak le. A triungalitáshoz tartozó kristályok a világokban vannak elrejtve, egy-egy Őrző – Nagy Primus, Korc, Doris Shopard – vigyázza mindegyiket, a kövek a szomszédos világokba csúsztak, a keresőket Will, Tóca és Kotta segíti, már tudunk a gunok nyelvén, megértjük egymást a szlimekkel. Molnár Csaba könyvében valóság és fantázia keveredik, ugyan nincs FlipArt Reklámügynökség, Boston legmagasabb épülete valóban a John Hancock Tower, létezik Jurij Dolgorukij atommeghajtású tengeralattjáró (Borej-osztályú, Moszkva hercegi alapítójáról kapta a nevét, 2009. június 19-én indult el próbaútjára), Ikon kódnevű felderítő műhold; a világok képe hangulati szinten is összeáll, a szerző gondja és figyelme sok mindenre kiterjed, lebilincselő, gondolatokat ébresztő olvasmány a legendáskönyv, remek indulása a prózaírónak, aki érdemeket és dicsőséget szerezhet szorgalmával, tehetségével. Mesterkéltség nélküli a kötet, a világokat járó, hangosan gondolkodó ember természetességével. Folyamatosan építkezik az érzékenyen valóságismerő mesélő, nagyszerűen teremti meg a légkört; ki tudja, egyszer még filmipar is előkeríti a könyvet. Csak azt írhatjuk még ide: várjuk az új kötetét! Az események sodrában vagyunk, a kalandozás örömét nem rontja semmi, jön halloween, jön a taxis, Joe Whalberg, jönnek a kommandósok, de előbb még Arny Winkler őrmester a helikopter rádiójának kapcsológombja után kap: „…A torony keleti oldalán, nagyjából az épület harmincadik szintjénél, repülő alakot látok! Páncélba van öltözve! Szárnyai vannak, amelyekkel egy helyben lebeg!…Úgy néz ki ez a csodalény, mintha fantasy-filmből bukkant volna elő, vagy a képes Bibliánk színes oldalairól! Nincs előjegyezve valami filmforgatás?…Központ! Gyerek is van vele! Ismétlem, egy gyermek van életveszélyben!” Három részből, tizennyolc fejezetből, elő- és utóhangból, történelmi közjátékokból, köszönetnyilvánításból, a szerző jegyzeteiből áll a könyv. Kár, hogy nem tartalmaz tartalommutatót. Az olvasó – a jobb idők felé haladó gondolatokkal – élesebb szemmel figyeli a maga környezetét a jelenben, kultúrájának és hiedelemvilágának újabb rétegeit, lesi az ártó szellemeket, a démonokat, a kísérteteket, a gonosz manókat, az elátkozott varázslókat, a kígyóformát öltő szörnyeket, miközben hallja, mennyi gyűlölet és hitványság ordít, gyilkol, rabol. A világok már nem sodródnak. Vagy mégis? Egymásra vagyunk utalva. Kicsit talán javulunk, ha emlékezünk. A szlimek minden istene óvjon minket! Szekrényajtón innen és túl… J. J. Forrás: Győri Szalon |
Igazi közfigyelmet kaphat a hír, miszerint a Libri Aranykönyv szavazáson (szórakoztató irodalom kategória) a győri Tarandus Kiadó kötete, Molnár Csaba (1967, Kaposvár) ifjúsági regénye – A Három Kristály legendája – bejutott a tíz legjobb mű közé. Munkáját a szerző fiainak, Marcellnek és Balázsnak ajánlotta, örömmel és reménységgel lehet olvasni, mi több, az író az ünnepi könyvhéten, június 8-án (péntek) 17 órától a kiadó standján, a Széchenyi téren dedikál. Legendaregény ez – halandóknak. Tavaly ősszel ezzel a könyvvel kezdődött a Tarandus népszerűnek és fontosnak mondható tevékenysége.
Add Comment