Fábián György: Szent László-vér (könyvrecenzió)

Fábián György a budapesti katonai főiskola elvégzését követően az ELTE televíziós újságírás szakán szerzett médiaszociológus diplomát, majd 1993 és 2014 között a Kisalföld napilap újságírójaként tevékenykedett. Munkájáért több elismerést vehetett át, 2009-ben például megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést. A Szent László-vér a Győri Apokrif Könyveksorozat második köteteként látta meg a napvilágot, amelyet a Mária-fegyver előz meg, utóbbiban a főszereplők többségét is megismerhetjük. Aggodalomra azonban semmi okunk nem lehet, hiszen aktuális könyvünk az előzményregényben történtek ismerete nélkül is teljes egészében élvezhető.

 

A sztorit csaknem 600 oldalon keresztül, összesen 77 fejezetre (a prológust és az epilógust nem beleszámítva) tagolva ismerhetjük meg, ami elsőre rengetegnek tűnhet az érdeklődők szemében – ugyanígy elrettenthet néhány embert az is, hogy az események több idősíkon játszódnak. Hasonló felépítéssel már ezt megelőzően is találkoztam Valerio Evangelisti Nicholas Eymerich-ciklusa kapcsán, ám ahogy akkor, úgy ezúttal sem lesz gondja a térben és időben való ugrálással a figyelmes olvasóknak. A Szent László-vér univerzuma három nagyobb dimenzióra osztható fel. Az egyikből a lovagkirály, Szent László a kódexekből és más írott forrásokból javarészt kimaradt regéjét ismerhetjük meg, ami az egész mű hátterét adja. A másikban a XIX. századba repülünk vissza, ahol Vilhelm Thomsen dán nyelvész, Kőnig Gyula magyar matematikus és Vaszilij Radlov orosz kutató nyomozásának lehetünk szemtanúi a felettébb titokzatos, úgynevezett „orkhoni leletek” ügyében, melyek magyarázatul szolgálhatnak az ősmagyarság ködbe vesző múltjával kapcsolatban. A cselekmény döntő többsége a harmadik síkon, napjainkban játszódik. Egy ismeretlen, tárca nélküli miniszter – akit ismerősi köre ma már csak a „szürke eminenciás” néven emleget – megelégeli jelenlegi helyzetét, és úgy dönt, hogy néhány Árpád-házi ereklye felhasználásával maga veszi kézbe az ország irányítását. Ördögi terve végrehajtásában egyedül az előzményregényből megismert ötös (Farkas Gábor újságíró; Giorgio Fabiani őrnagy; Angelica Lynch, a MI6 magyarországi vezető rezidense; Janszky Polenszka Andrea vatikáni titkosügynök és Hajós Róbert vállalkozó) igyekszik megállítani, de amint azt sejteni lehet, egyáltalán nem lesz könnyű dolguk. Földön, vízen és levegőben egyaránt fel kell venniük a harcot a Felkentek Serege nevű titkos szervezettel, az akciók mellett pedig természetesen nem maradhat ki a hajsza a rég elfeledettnek hitt kincsek után sem…

 

Mindezek ellenére akadt számomra néhány problémás rész, amik felett nem tudok szó nélkül átsiklani, és akkor sem hagyhatom ki a következő pár megjegyzést, ha egy könnyed stílusban megírt munkáról és nem egy elgondolkodtató, filozofikus gondolatokkal teletűzdelt klasszikusról beszélünk. A főgonosz gondolatmenetében pár logikai buktatóra akadtam, annak tervét nem tartom részletekig kidolgozottnak. A szerző néhol szépen leírja az egyes események történelmi hátterét (a győri Szent László-körmenet kapcsán például), máskor viszont úgy éreztem, hogy ezeknek nem nézett utána megfelelően (lásd az asszasszinok esetét vagy a Heck fivérek kísérletét az őstulok feltámasztására). Ezeken kívül az író a beszédes nevek terén is lehetett volna picivel kreatívabb.

 

Ám ha mindezeket figyelmen kívül hagyjuk, akkor is elmondható, hogy a Szent László-vér érdekes történetet vázol fel számunkra, és nem csak azok számára garantál feledhetetlen olvasmányélményt, akik érdeklődnek a magyar történelem és annak titkai iránt. A győriek számára még élvezetesebb lehet ez a képzeletbeli utazás, ugyanis jó néhány városi helyszín került feltüntetésre a kötetben.

 

 

Tarandus Kiadó, Győr, 2015.

ISBN: 978-615-5584-15-2

584 oldal (ebből a sztori: 9–578. o.)