Réti Attila költői igényességgel megírt történetei sokat elmondanak hétköznapjaink hús-vér valóságáról is.

http://www.168ora.hu/arte/reti-attila-tarandus-kiado-milliardos-irodalom-kaiser-126118.html

Réti Attila nyitott könyvei

Étel és irodalom

Két évtized után adott túl Kaiser néven hírnevet szerzett honi húsipari cégén. Négy éve Tarandus néven alapított könyvkiadót. Saját írásai is megjelennek különböző irodalmi folyóiratokban, ahogy novelláskötetet is jegyez már. Költői igényességgel megírt történetei sokat elmondanak hétköznapjaink hús-vér valóságáról is. SZTANKAY ÁDÁM írása. 

Van szeme rá, nem is hagyja szó nélkül, ha meglátja: mutatja magát a jelenben a múlt nyesedéke. Nem restelli, ha a húsiparban szerzett tudása is konvertálódik abban, amit írásaiban, társaságban elbeszél. Szalámik, májasok készítése közben ugyanúgy rendnek kell lennie, mint amikor szavak formálódnak szöveggé.

Réti Attila számszakilag – kétmilliárdos jegyzett tőkéjével – a legvagyonosabb honi könyvkiadó tulajdonosa. Ám kiadványai számát tekintve a vállalkozás még kamaszéveit tapossa. Profilja szerint spirituális szépirodalomra szakosodott. Tartalmi ügyekben éppúgy fontos a tulajdonos karaktere, mint az, mit élt meg eddig.

Fél évszázada született, kisgyerekként Hegyeshalmon lakott. Május 1. utcai otthonuk a falu utolsó háza volt, rálátással a Kádár-kori vasfüggönyre. Hatéves korában költöztek Mosonmagyaróvárra, amikor betegség okán elvesztette ikertestvérét, Zoltánt. Attila túl a negyvenen, a száz leggazdagabb magyar listájára is felkerülve kezdi majd keresni a választ: miért ment el anno a testvére? Már ez is olyan kérdés, amely odahajtja az embert a klaviatúra fölé.

Felmenői anyai ágon osztrákok és erdélyiek, az apai vonal rábaközi. Mindebből ugyancsak ezerszálú, válaszra váró történetek következnek, főként, ha visszanézünk ifjúkora vasakkal megosztott világrendjére.

Édesanyja egyébként magyar–történelem szakos tanárnő volt, édesapja agrárdiplomás felsővezető egy állami gazdaságban. Mindkét szülője becsült tagja volt a múlt századi, határközeli kisvárosnak. Amely amúgy alig volt közelebb a honi fővároshoz, mint a fényévnyire lévő Bécshez. S ahol igazi ünnep volt, ha országos hírű író érkezett, hogy olvasóival találkozzon.

Attila már kisiskolásként éltanuló volt, az lett az agráregyetemen is, ahol húsügyekben jutott mesteri szintre. Majd ajánlották: lehet tanársegéd az univerzitáson. Vagy dolgozzon téeszben.

Sráckorától lovagolt, nyert bajnokságokat, s a lovak között is azt tanulta: egyenes tartással, tiszta gesztusokkal lehet csak előrejutni, a mismásolásból könnyen lehet bukta. Vágyai kapcsán is őszinte maradt: hazai karrier helyett Ausztria felé vette inkább az irányt. Megint csak novellába való, miként sikerülhetett ez a nyolcvanas évek második felében. Nem egyszerűen.

Előbb az osztrák gazdasági kamaránál dolgozott, majd az egyik legnagyobb ausztriai húsipari cégnél lett üzletkötő.

Réti Attila még a cég gyakornokaként kezdett tárgyalni a rendszert váltó „óhaza” privatizációba kezdő húsos vállalataival. Voltak sikerei, de azokból mindig más profitált. Tanult ebből is.

Hazatérve eljegyezte egy óvári húsos cég munkatársának leányát. Jövendő apósa javasolta: vásárolja meg a céget – tudását némi bankkölcsönnel kiegészítve. Került mindahhoz osztrák üzleti társ is. A prémiumkategóriát vették célba, azért is adták termékeiknek a Kaiser nevet. Nőtt, növekedett a vállalkozás.

Réti Attilát az is motiválta: olyan céget vett magánkézbe, amelyet az államosítás előtt száz évig egyetlen honi família vezetett sikerrel.

Amikor elérkezett az ország uniós csatlakozása, az osztrák partner – részét társának eladva – kiszállt a közösből. Azzal érvelt: korábbi osztrák példák mutatják, hogyan „ették meg” az erősebb német multik a „kisebb halakat” az uniós piacon. Attila nem rettent meg. Kibővült tulajdonrészével pedig mindjárt felkerült a leggazdagabb magyarok listájára is. Utóbbi tényen csak mosolygott, nem akarta nagy dobra verni, de mondták, az efféle címkézés jót tesz a marketingnek.

Nem sokkal később egyik beszállítója lett a német piacnak.

Csak aztán a németek kezdtek furcsán viselkedni. Nem került elő a snapszosüveg az üzleti megbeszéléseken, termékvásárokon. Távolságtartás állt útjába a kezdődő barátságnak. Kiderült idővel, hogy régi tradíciójú hazai cégek adtak ultimátumot a németeknek: ha a Kaiser a piacukon marad, ők kivonulnak tőlük. Vasfüggönyt húztak honi versenytársuk és a német kereskedők közé.

Jellem kérdése vagy sem: van, akinek a hatalom, a gyorsan jött vagyon emel méretes korlátot saját fejében. Akadt más eset is, amely azt mutatta: hiába az egyenes derék, ha az effélék folyton csapdát ásnak az ember léptei elé.

Réti Attila azért egyikbe sem zuhant bele, cége még a válságban is szépen prosperált – miközben itt-ott szerzett azért zúzódásokat. Végül 2010-ben, éppen halottak napján, aláírta a szerződést a szlovák vásárlóval a Kaiser eladásáról. Azt mondja: hiába került húsz év munkájára pont, rég érezte annyira szabadnak magát.

Összegyűjtött vagyonát ma már persze elherdálni is nehéz lenne. Nem mintha akarná. Alapja egyrészt a Tarandus Kiadónak, másrészt okos, kockázatkerülő befektetésekben fial.

Gyerekkori késztetést követve iratkozott be negyvenhét évesen egy íróiskolába. Nem nagy vagányság: bokszolni is közel az ötvenhez kezdett, miként a sárkányrepülés sem évtizedes huncutság az életében. Mindez egyben tartja az embert.

Első írása vidéki lapban jelent meg tanárai javaslatára. Mondták neki: az sem nem jobbos, sem nem balos. Réti Attila azt mondja: számára meglepően sajátos szempontrendszer ez. Tavaly került piacra első kötete Bagolyvár címmel. Benne az országos irodalmi pályázaton díjat nyert, A Pontoise-kert című novellájával. Korok oltják ki benne egymást, a főhős hite marad stabil. Az író mikszáthi alapossággal fogalmazva idéz múltat, elemez jelent. Megtalált vagy csupán elősejlő válaszai időtlenek.

Nem politizál, de annyit elárul: jelenthet valamit, hogy az elmúlt három-négy évben egyetlen lehetőségről sem hallott, amely huszárosabb üzleti lépésre ösztönözné. Miközben állítja: azért is szerencsés ember, mert akkor volt ifjú, amikor az évtizedekig bezárkózott ország kezdte kicsit felemelni a fejét. Poétikus kerete a dolognak, hogy most mintha kicsit megint begubódzna.

Persze lesz ez még másként is.