Szembesülünk valamivel, amit nem akartunk volna soha látni, és a legszörnyűbb, hogy ez a valami ott van bennünk. Gyermekként, fiatalként hányszor, de hányszor elhatározzuk, hogy mi SOHA nem leszünk olyanok, mint a szüleink. Aztán történik valami, a minta felszínre kerül, és ezzel iszonyat nehéz megbirkózni.
Egy újabb könyv az alacsony értékelést elért művek listájáról. Azt hiszem a lepontozás leginkább annak a pár dermesztő napnak a történetének szól, ami egyik napról a másikra megváltoztatta a tizenkét éves Caitlin életét. A könyv (túl) jól ábrázolja, hogy az elszenvedett és fel nem dolgozott sérüléseink hogyan hatnak ki egész életünkre, néha teljesen váratlanul felbukkanva. Történik valami, és az addig magunkba temetett rémségek elementáris erővel törnek felszínre, kijön belőlünk az „állat”. Szembesülünk valamivel, amit nem akartunk volna soha látni, és a legszörnyűbb, hogy ez a valami ott van bennünk. Gyermekként, fiatalként hányszor, de hányszor elhatározzuk, hogy mi SOHA nem leszünk olyanok, mint a szüleink. Aztán történik valami, a minta felszínre kerül, és ezzel iszonyat nehéz megbirkózni. Olyan, mintha az amúgy épeszű ember nem tudná irányítani saját viselkedését, mintha a belső gonosz átvenné felette a hatalmat. A könyvben egy ilyen helyzetnek lehetünk tanúi, ennek megfelelően a történet nagyon nyomasztó; aki nem hordoz magában korai sérüléseket, esetleg nem ismeri saját magát, vagy nem képes rálátni erre az árnyékoldalára, nem tudja megérteni ezt a fajta lelki folyamatot. Aki viszont pontosan érti, nem biztos, hogy szívesen olvas róla.
Sokat gondolkodtam rajta, miért nem tudott beszippantani a könyv. Arra jutottam, hogy napi szinten annyi nyomorúságról hallok, ami földbe döngölne, ha hagynám. Tudom, mert egy időben hagytam. Azt hiszem, talán van egy pajzsom, ami a szükségesnél nem enged jobban bevonódni, de ez nem egyenlő azzal, hogy közömbössé váltam, inkább csak túlélővé. Ezen a pajzson akadt fenn valamennyire ez a sztori is. Sokat gondolkodtam azon is, hogy hány csillagot adjak, akár a négy és felet is megérdemelné – mint irodalmi mű, de ha azt nézem, hogy nekem most mekkora élményt jelentett az olvasása, akkor nem több a négy csillagnál.
Ami viszont kimondott élmény volt és nagyon szerettem, az Caitlin és a nagyapja akváriumbeli látogatásai, beszélgetéseik a halakról. Ha Pesten laknék, most elmennék a Tropikáriumba, és sokkal több időt töltenék a közönséges barna halak lakóhely előtt is.
Add Comment