Curtis Sittenfeld: Sisterland/Ikerország

„Szerinte mindannyian magunk teremtjük a saját valóságunkat, és hogy az igazság végeredményben az, amiben hinni akarunk.”

 

Kate és Violet már gyerekkorukban tisztában voltak azzal, hogy mások, mint a többiek, és nem csupán azért, mert egypetéjű ikrek. Velük született különleges képességük, egyfajta megérzés, természetfeletti tudás más emberek titkairól és a jövőbeli történésekről.

Még mindig szoros kapcsulatuk ellenére mostanra teljesen más vágányon fut az életük. Vi felvállalva különcségét, hivatásos médiumként tevékenykedik, Kate pedig a kertvárosi háziasszonyok, csendes, hétköznapi életét éli tudós férjével és két kicsi gyerekkel az oldalán.

Amikor az éjszaka közepén  egy kisebb földrengés fölriasztja a családot álmából, Kate élete megállíthatatlanul megindul a változás útján. Vi biztos benne, hogy nemsokára újabb, pusztító földrengés következik és ezt meg is osztja a nyilvánossággal. Kate éppúgy fél attól, hogy ikertestvére jóslata kínos helyzetbe hozza, mint attól, hogy igaznak bizonyul. A katasztrófa kijelölt dátumának közeledtével egyre inkább rákényszerül, hogy őszintén szembenézzen valódi önmagával, minden képességével, meggyőződésével és mindazzal, amit régóta a szőnyeg alá söpört.

 

Szerintem az ikreket úgy általában körüllengi valamiféle titokzatosság. Vajon tényleg igaz, hogy megéreznek valamit abból, ami a másikkal történik, vagy érzik egymás hangulatát? Ők szeretik, hogy ikrek? Vagy úgy érzik, hogy hátrány éri őket, mert elfeleződik a szüleik szeretete? Jobban szeretik egymást, mint akik, csak simán testvérek? Ezekre a kérdésekre nem tudom a választ (amúgy nagyon érdekel), bár a könyvből alkothattam magamnak egyfajta képet.

 

Ez a történet a hangulatával fogott meg engem nagyon. Egy lassú, elgondolkodtató,  de mégis olvasmányos és eseményekkel teli könyv volt ez. Mennyi minden múlik egy apró, akár jelentéktelen döntésen, és mennyivel máshogy alakulhat utána az életünk? Rengeteg másféle életet élhetünk, minden csak azon múlik, hogyan döntünk egy adott pillanatban. Mint ahogyan Daisy tizenéves korában a körülmények alakulása miatt úgy döntött, hogy ő nem akarja a különleges képességét, és nem akarja azt az életet élni, amit addig. Középiskolás éveikre családjuk működése széthullott, az iskolában kirekesztettség volt a sorsuk, ezért Daisy főiskolásként elköltözött a családjától, a második nevét használta tovább, így lett belőle Kate. Az ő szemszögéből ismerjük meg történetüket és különleges tulajdonságukat. Míg Kate elnyomta ezt az adottságot magában, Vi kifejezetten erősítette, médiumként tevékenykedett és volt egy lelki Vezetője. Kate megpróbálta a főiskolások átlagos életét élni, barátokkal, barátnőkkel, bulikkal, tanulással, majd férjhez ment Jeremyhez és két gyermekük is született. Nem vett tudomást belső hangjairól, megérzéseiről. Végig éreztem benne ezt a nyomott kettősséget és bár nagyon szimpatikus volt, ahogyan a gyermekeit nevelte, és nagyon szerettem a kapcsolatukat Jeremyvel, végig azt  vártam, hogy elfogadja magát, az adottságát és teljes életet fog élni, tisztába kerül önmagával, rendezi kapcsolatát a testvérével. Szerintem nagyon jó szereplőket sikerült összeraknia az írónőnek, Hank és családjának jelenléte is végig feszültségben tartott, Hank-et becsültem a családban betöltött szerepéért. 

 

Persze kapott szerepet a földrengés és a jóslat is, de nekem nem erről szólt a könyv. Ezek csak a körülmények voltak, amik megváltoztatták Kate, Vi, és mindenki életét.

A történet inkább arról szólt, hogy mi történik, ha az ember nem vállalja fel önmagát. Jó vagy rossz irányba megy el az élete? És ki tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz? Mert ami jó az egyiknek, az nem biztos, hogy jó a másiknak is. Legfőképpen pedig arról, hogy higgyünk önmagunkban, fogadjuk el magunkat, mert ha el akarjuk nyomni belső énünket, nem hallgatunk a belső hangokra, nem biztos, hogy szeretni fogjuk  azt a világot, amiben élünk, akár egy állandó hiányérzet is kínozhat bennünket, ami nem engedi, hogy teljes legyen az életünk.