Kate és Violet mássága abban rejlik, hogy éles megérzéseik vannak más emberek titkairól és a jövőbeli történésekről.
Vannak azok a regények, amelyek a cselekményükkel őrjítenek meg és vannak azok, amelyek a hangulatokkal hagynak nyomot az olvasóban. Az Ikerország az utóbbi kategóriába tartozik. Nyílván az én bűnöm, hogy szívesen olvasok hányattatott sorsú emberekről, gyerekekről, ezért különösképp értékelek egy-egy művet, amelynek ez a központi témája, mégis azt gondolom, hogy nem kell rajongójának lenni az életrajzi történeteknek ahhoz, hogy elnyerje tetszését a csupaszív olvasónak.
A Sisterland az ikerpár képével a borítón messziről hívott magához a könyvesboltban. A szeplős arcú kislányok, szerény mosolyukkal meggyőztek arról, hogy érdekeljen a fülszöveg. Egyébként is mosolyra késztet, kíváncsivá tesz két egyforma gyerek, így könnyű dolguk volt velem. Bár ódzkodom a „különleges képességű” gyerekektől, nem vagyok barátja a természetfeletti jelenségeknek sem, mégis meggyőztek egy olvasásra.
 |
Kate és Violet „mássága” abban rejlik, hogy éles megérzéseik vannak más emberek titkairól és a jövőbeli történésekről. Violet megérzése katasztrófát sugall. Egy éjszaka közepes erősségű földrengés rázza kisvárosukat, s ő egy újabb, nagyobb erősségű rengést jósol. A két különböző életet élő nő szoros kapcsolatot ápol még felnőtt korukban is, ám a nézeteltérések köztük igencsak gyakoriak. Míg Kate a kertvárosi anyukák egyszerű életét éli, Violet kicsapongó, különc, hivatásos médiumként él. Vi jóslatának hatására Kate élete változásnak indul, fél a bekövetkező katasztrófától, s a média nyomása is a vállára szakad. Hogy lesz-e végül földrengés, s merre fejlődik Kate személyisége? Valahol az 500. oldalon megállapítható.
Ahogy már említettem, nem cselekménydús a történet. Bár pörögnek az események, mégis a hangulata adja a kötet eszenciáját. Mindvégig a sejtelmes, baljós érzések uralkodnak a lányok körül, néhol feloldódik egy-egy poénnal. Curtis Sittenfeld remekül ért ahhoz, hogyan ötvözze az emlékezésből fakadó múltbéli szomorúságot, a thrillerbe illő bús izgalommal. Gyönyörűen írja le az anyaságot, s az azzal járó kötelezettségeket, amelyeket Kate szemével láttatva egyáltalán nem kötelező rutinként mesél el. Az ikrek gyermekkora a szülői mulasztásban volt gazdag, s felnőtt anyaként ezt pótolja nagyon ügyesen Kate, saját gyermekeit nevelve. A gyerekkori traumák, a szeretethiány felnőttkori szorongást okoz, negatív énképet fest, s Kate egész világszemlélete nagyon hervasztó lesz, de jó úton halad a felismerés, változás felé.
A Sisterland nagyon sok tanulságot foglal magába, ha vevő ezekre az olvasó is. Könnyen rá lehet húzni a lassúbb lefolyású regényekre az unalmas jelzőt, de ezt mély érzésű ember nem teheti meg egy ilyen történettel. Az Ikerország végén nekem csak pozitív érzéseim maradtak, s értem, miért lett belőle bestseller. Minden anyukának, anya jelöltnek ajánlom erősen, de bárki számára érdekes lehet, aki a mélyebb érzésekről is szívesen olvas.
Add Comment