Malájföldön játszódik, de a főszereplő egy kínai lány, aki japán munkatáborban volt és gyűlöli a japánokat, de mégis egy japán kertész segéde lesz és ahogy tudatlanul keresi a lelkében a megnyugvást az nagyon szépen van leírva.
Több drámai történetet is megismerünk általa több szemszögből. Annak ellenére, hogy drámai mégis valahogy az egész olyan meditatív, mintha tényleg egy kertben sétálna az ember, valószínűleg a sok leírás miatt. Kicsit olyan érzésem volt, amire a japánok a zen kifejezést használják. Egy átszellemült pillanat, mint amikor haikut írnak és ikebanáznak, vagy amikor a nyíl kilövésére összpontosítanak. Ezzel együtt zajlanak az események. Ez az író nagyon ért a hangulat teremtéshez.
Add Comment