A Könyvfalók blog írója osztja meg érzéseit Réti Atilla Bagolyvár című könyvéről.
"Könnyed olvasmányként kezdtem neki Réti Attila, elsőkötetes író novellagyűjteményének. Kellemes hangulatú és elgondolkodtató történetekre számítottam az ajánlók alapján.
Nyár volt, amikor kiültem a hajnali napfénybe olvasni az első történetet, majd a másodikat is. Bár egyre zajosabb lett ház mégis ott zsongtak bennem a szereplők is, és az általuk keltett gondolatok. Mégha csak egy kis szeletkéjébe is, de visszarepültem az ókori görög világba és az középkori Franciaországba. Kíváncsian vártam a következő novellákat. Mind elvarázsolt. Réti Attila fantasztikus részletességgel és mélyérzéssel mutatja be az asszonyi sorsokat. Valósághűen ábrázolja az adott kort, és annak nehéz sorsú embereit. Végig olyan érzésem volt, mintha én is ott lennék mellette egy szobában, ahol épp a történet játszódik le szinte a szemem előtt. A gyönyörű megfogalmazások segítettek abban, hogy a szomorú sorsok mégse hassanak nyomasztóan.
"Hallottátok már, amikor az első gesztenye hull alá egy kora őszi délutánon? Koppanva, de mégis lágyan földet ér, és az udvar puha porába görgeti ki a háromfelé hasadó zöld kupacs a fényes vörösesbarna termést. A köldöke fehér, amúgy tükrös őzbarna. Majd még és még egy, mire kiszaladsz a fa alá, kiskosárra valót szedhetsz össze az itt-ott tarkálló levelek közül.
Két égig érő vadgesztenye adta az árnyat a Bagolyvárnak."
Ősz lett mire befejeztem a kötetet, mire minden egyes történet letisztult bennem. Majd a végén elolvastam Villány Lászlótól az Útószót. A számból vette ki a szavakat, így Őt idézném zárásként.
"Réti Attila figurái felkínálják, hogy átérezzük sorsukat". Költészetet teremtett prózában.
Szeretettel ajánlom azoknak, akiket egy kicsit is érdekel a más korban élő emberek lelkivilága."
Add Comment