David Vann – Akvárium

A könyv egy tizenkét éves kislány történetét meséli el, narrációjából kiderül, hogy főszereplőnk azóta felnőtt, van állása, és viszonylag boldog is. (Ezt csak azok miatt a megrögzött happy-end-függők miatt árultam el, akik hozzám hasonlóan mindig többet szeretnének tudni.) Azért keltette fel az érdeklődésemet, mert olyan izgalmas volt a borítója, a történéseket azonban nagyjából az első oldal elolvasása előtt is sejtettem. Mivel ez egy lélektani, és nem egy kalandregény, ezzel nem volt gondom.

Caitlin élete meglehetősen egyszerű: ötkor kel az édesanyjával, hatkor elindulnak az iskolához, fél hétre odaérnek, az anyukája elmegy dolgozni. Miután a tanításnak vége, és Caitlin elvált legjobb barátnőjétől, Shalini-től, elindul az Akváriumba, ahova éves belépője van, mivel minden hétköznap délutánját ott tölti addig, ameddig anyukája nem végez a munkájával. Az Akvárium és a sósvízi halak igen meghatározó szerepet töltenek be Caitlin életében. Ő nem Nirvanat hallgat, hanem a halakról elmélkedik. Sok kedvence van, köztük a holdhal. Az az igazán különleges benne, hogy a halak igazi metaforáit képezik az életének és ezekkel azonosulni is tud, mintha csak az egyszerű medúza a lovagkori hősöket jelentené.

Egyik nap meglepetésére egy öregúr elegyedik beszédbe vele, akivel pár hét alatt igazi barátságot alakít ki. Azonban édesanyja más véleményen van, és teljesen frászt kap, mikor Caitlin beszél neki Bobról. Le akarja tartóztatni, és Caitlint örökké elzárva tartani tőle.
Közben Caitlin életének másik részében is változások következnek be, Shalini barátnőjével igazi, tiszta gyermekkori szerelemre gyúlnak egymás iránt.

“(…) és ez volt a legtökéletesebb szerelem, amit valaha ismertem. Senki nem hinné, hiszen gyerekek voltunk még,de teljes valónkban jelen, nem úgy, mint a felnőttek, akik félig mindig máshol vannak.”

“Ha alig bírok járni, ha egyedül vagyok, ha én sem ismerek magamra, az arcom nem is hasonlít a  régire, a részei elrejtőznek, nem felismerhetők, akkor lehet  még ugyanaz a nevem? Vagy már  egy másik lény vagyok? Ha mások észre sem vesznek, vagyok egyáltalán?”