Búskomoran szép történet volt az Eufória. Keresi, vagy keresteti velem az olvasóval a választ, hogy tulajdonképpen mi az élet értelme, mi a fontos számunkra, mikor vagyunk igazán szabadok, ismerjük-e magunkat eléggé, ismerjük-e a másikat eléggé, egy új emberi kapcsolat felül tud-e írni egy másikat, úgy élünk-e, ahogy jó nekünk?
Andrew Bankson már évek óta magányosan dolgozik terepen, egy új-guineai törzset tanulmányoz kevés sikerrel. Egyre elszigeteltebbé és fusztráltabbá válik, az öngyilkosság gondolata is megkísérti, amikor találkozik régi ismerősével, Schuyler Fenwickkel és feleségével Nell Stone-nal, a híres antropológussal. Banksont magával ragadja a különleges páros, akiknek lelkesedése és szakmai hozzáértése visszarántja a szakadék pereméről. Sőt! Valósággal lángra lobban a szabad szellemű, éles eszű nő közelségétől, akinek szellemi és testi jelenléte felvillanyozza, miközben félelemmel vegyes bámulattal tölti el a nyughatatlan, ambiciózus férj barátsága is. Hármuk szenvedélyes és érzéki kapcsolata hamarosan féktelen ámokfutássá mélyül, ami megpecsételi a sorsukat. A regényt Margaret Mead amerikai antropológus életének eseményei ihlették, aki valóban kora egyik meghatározó szellemi alakja volt.
Ez a könyv már nagy előnnyel indult nálam a témája miatt. Az antropológusok ténykedései és kutatásai nagyon érdekelnek és valamiféle különös kíváncsiság éled bennem, valahányszor hasonló témájú könyvet olvasok. A világnak rengeteg olyan szeglete van manapság is, ami ismeretlen számunkra, és a mi szemünkben csodabogár “népek” lakják. A történet idejében, az 1930-as években is így volt ez, az antropológia akkor még viszonylag fiatal, kiforratlan tudomány volt. Sokszor maguk az antropológusok sem tudták, merre induljanak el, mit kutassanak, hogyan viszonyuljanak a vizsgált népekhez.
Andrew Bankson sivár, kiüresedett élete megváltozik, amikor találkozik Nell-lel és Fen-nel. Élete mintha értelmet nyerne, érzelmek és célok ébredeznek benne, miután összebarátkozik a házaspárral, akik éppen sietősen hagyták el a mumbanyókat. Segít nekik új kutatási “anyagot” keresni, megosztják egymással ismereteiket, tapasztalataikat és különleges kapcsolat szövődik közöttük.
Imádtam olvasni megfigyeléseiket és mindennapi életüket az őslakosok között. A történet Bankson egyes szám első személyű elbeszéléséből és Nell naplójegyzeteiből bontakozik ki. Olvashattam gonosz és kegyetlen törzsekről, barátságosakról, művészien kreatívakról és olyan törzsről is, ahol a nők “hordják a nadrágot”. Persze ebben a törzsben egyáltalán nem hordanak nadrágot sem a nők, sem a férfiak, egyetlen ruházatuk a derekukra hurkolt kötél, valamint nyakukban és karjaikon kagylóékszerek. Irigylésre méltóan szabad volt ezeknek a benszülött törzseknek az élete, az ösztönös, érzelmek és hagyományok vezérelte világuk. Jó volt látni, ahogy összebarátkozik és elfogadja egymást a két teljesen különböző kultúra. Egészen addig, amíg a tisztelet megmarad és nem avatkoznak be egymás életébe, nem tesznek rosszat a másiknak. Nell, Fen és Andrew kapcsolatának alakulását szívesen olvastam, vártam, hogy történjen már valami, a felszín alatt parázsló érzelmek törjenek már utat maguknak…
Búskomoran szép történet volt az Eufória. Keresi, vagy keresteti velem az olvasóval a választ, hogy tulajdonképpen mi az élet értelme, mi a fontos számunkra, mikor vagyunk igazán szabadok, ismerjük-e magunkat eléggé, ismerjük-e a másikat eléggé, egy új emberi kapcsolat felül tud-e írni egy másikat, úgy élünk-e, ahogy jó nekünk? És miközben elgondolkodtatott, átvezetett bennünket érzelmeken, megismertünk embereket, törzseket és sorsokat, helyenként pedig mosolyra is fakasztott.
Add Comment