Igazi életmese ez a regény. Öregmama és a történetek szereplői nagyon valóságosak, mindenki talál köztük olyan figurát, akit a saját életéből, környezetéből ismerhet. A falu élete, múltja a pletykák tengerében, amiben azért ott a valóság. Az elmúlásról, régi, leginkább buja titkokról, olyan emlékekről mesél, amit tudnak ugyan a szereplők de nem biztos, hogy szivesen beszélnek ezekről.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/11/oregmama-tortenetei.html
Furcsa hely ez a kalotaszegi kis falu, Petra, hiszen a legfiatalabb lakosa is hatvanas éveit tapossa.
Nem csak Öregmama küzd az elmúlással, de a falu is végnapjait éli. Öregmama fájós, dagadt lábával ül magányosan a házában és várja, lesi a városból érkező fiataokat. Radu és Ditta Kolozsvárról járnak vissza a faluba látogatóba. Ditta Öregmama unokája, Radu a barátja, aki nem is ért mindent, hiszen az emlékezés magyar nyelven folyik. Ezekből a látogatásokból, a történjen valami, legyen kinek elmondani az emlékeket kerekedik ki a mese. A “ki kinek a kije”, szövevényes összefonódások adják a történet folyamát. Mindig történik valami, akkor is, ha látszólag nem. Minden faluban van kocsma, néhol több is, és az ott élők életének központi terepe. Ott lehet megtudni, kivel mi történt, kicserélni egymásközt az információkat néhány kupica pálinka mellett. Megtudni és pontosítani mi miért és hogyan történt.
Öregmama afféle falusi mindent tudó, napjait emlékezéssel és olvasással tölti. Szókimondó, véleményét mégis elfogadják a falubeliek. Legkedvesebb regényírói Gogol és Bulgakov, az ő mágikus realisztikus világukra emlékeztet a regény cselekménye, törtnetének felépítése. Ebből a látszólagos kavalkádból kirajzolódnak egyéni sorsok, életek. A közösség szabályai, érdekházasságok látszat boldogsága mögül a pajzán valóság bontakozik ki. Nagy érdeklődéssel olvastam ezeket a történeteket, amik gyerekkorom falun töltött éveit idézték meg bennem.
Egykori történetek, vásárok elevenednek meg, ezekből a mesékből pedig mint egy időutazáson a falu élete, hétköznapjai, de leginkább a múlt képei rajzolódnak ki. Előbukkannak a buja titkok, megismerjük a kötődéseket, ezek keszekusza szálait. Mert titkai mindenkinek vannak, ahogyan a valóságos életben is. Kikapós menyecskék, bujálkodó papok vagy kamaszábrándok nem újdonság ez, úgy tűnik mindenki megtalálja a maga kis életének sötét szobáját. Igen, vannak olyan férfiak, akik megérdemlik, hogy felszarvazzák őket, ahogyan minden nőben ott lakik a boszorkány. Egymás közt pedig tényleg kibeszélnek mindent, ez a mindet pedig a férjek férfiassága leginkább, ami minden probléma forrása lehet…
Kedvenc figurám Öregmama mellett Margólili és a méhész volt. A “mézes csábítás” igen szemléletesre sikerült, ahogyan több más pillanata is kimagasló a regénynek. Humora pedig igen szórakoztatóvá teszi. Van egy egyedi bája, hangulata a kivülálló számára is.
“Margólilinek tűz keringett az ereiben, combjai között pedig eleven parázs izzott.”
A többi szereplő Nánapéter, Tótjános, Pálanna, Hermántibi, Hermánkati, vagy az irkutszki nő, történetein át elevenedik meg a múlt, és egy régi lakodalom az, ami az események középpontjában áll. Igazi három napig tartó esküvő volt ez, ahonnan egyel kevesebben mentek haza, mint ahányan elkezdték. Ki az áldozat, azt lehet tudni, de: ki a tettes, mi is történt valójában és miért a nagy kérdés, ami évekig foglalkoztatja a lakókat. Mindenki tudni véli a maga igazát, de senki nem mondja ki illetve mindenki másképp véli tudni a történéseket. Van egy véres balta, mint Bulgakovnál, de nincs holttest.
A visszaemlékezések színes képei után végre magát a lakodalmat, annak előzményeit és lefolyását is megismeri az olvasó. Öregmama nem hagy kétséget, a szálak összeérnek.
Lenyűgözőek és magával ragadóak Öregmama történetei. Leginkább az adja varázsát, hogy olyan mindenkié lehetnek ezek az életmesék. Nem csak és kizárólag az ott élőké, de minden olvasó megtalálja a maga valóságát benne. Radu Tuculescu egyéni hangvételű erdélyi képei jellegzetesek, mégis időt és teret kitágítva válnak európaivá.
Az Öregmama történetei a Tarandus Kiadó hetvenhetedik könyve, ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni!
Radu Ţuculescu:
1949. január 1-én Marosvásárhelyen született. Író, dramaturg, műfordító és színigazgató.
Az erdélyi író, regényeiben gyerekkorának vidéki és ifjúságának kolozsvári színtereit idézi fel, szereplői életszerű figurák. Öregmama történeteit lefordították szerb és francia nyelvre is.
Fontosabb díjai: kétszeres Év-könyve díjas szerző (1995, 2009), háromszor kapta meg a kolozsvári írószövetség díját.
Tarandus, Budapest, 2016
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155584343 · Fordította: Szőcs Imre
Add Comment