Adott egy öreg kalotaszegi falu. Olyan öreg, hogy a legfiatalabb lakója is hatvan felett jár, de olyan történeteik és titkaik vannak, hogy bármelyik mai fiatal belepirulna. Ez a falu Petra.
http://kulturpara.blog.hu/2017/01/31/oregmama_pajzan_tortenetei
Kalotaszegi látkép
Mi folyik Petrában? Nos, a bor, a pálinka és különféle testnedvek biztosan. Egy valódi hamisítatlan erdélyi falucska, egy elzárt közösség a maga szabályaival és titkaival, olyan titkaival, amiről persze mindenki mindent tud – adott esetben többet is, mint az érintettek.
“Öregmama nyelve nem kímélte falustársait. Ilyen volt ő világéletében, mindenkinek nyersen a szemébe mondta, amit gondolt, és úgy tűnik, ezért nem neheztelt rá senki.”
A címszereplő, Öregmama egy fáradt, idős asszony, akit a falu elfogadott a bölcsének és mindentudójának. Egy igazi falusi öregasszony, aki mindenki rokonsági fokát ismeri, mindenki apró-cseprő titkát, és alig várja, hogy ezeket elmesélje és továbbadja az unokájának, Dittának, aki a párjával, Raduval látogat el hozzájuk. Vannak itt boszorkányok, okkal felszarvazott férjek, buja csábítások, régi históriák, érdekházasságok, pajzán mesék papokról és feleségeikről, szerelmek és vágyak. És persze ital. Hisz mi másról is szólna a vidéki élet, mint az alkoholról és a szexről? De akad itt még valami: egy véres balta. Egy gyilkosság. Egy gyilkosság, amiről mindenki tud valamit. De mindenki mást. Vajon mi az igazság? Kiderül a szövevényes életutakból?
A szerző, Radu Ţuculescu
Érdekes kis könyv volt, valósnak tűnő szereplőkkel, és valóban zavarba ejtő történetekkel. De hát ilyen az élet, próbáljuk eljátszani, hogy más is érdekel minket, mint a szex és az erőszak, és ez így van ugyan, de azért e kettő dominál és dominált mindig is. A történeteket egy picit csapongónak éreztem mindazonáltal, és bevallom őszintén, rettentően zavart a névhasználat. Volt itt Gálanna, Tótjános, Margólili (akinek “tűz keringett az ereiben, combjai között pedig eleven parázs izzott”) és Hudinella, Hermántibi és Gátipista. Kerestem párhuzamot a leírtak és a szerző életrajza között (már csak a neveket tekintve is, hiszen Öregmama unokájának párját Radunak hívták), de semmiben sem vagyok biztos. Az viszont biztos, hogy nem véletlen Öregmama rajongása a mágikus realizmus iránt, aminek egyik jellegzetes és nagynevű képviselője Bulgakov volt. Valahol hasonló élmény volt olvasni ezt a könyvet, mint a Mester és Margaritát. Nem rossz, de nem is egyértelműen jó, valahol egészen zseniális, máshol meg “tejóégmiértolvasoménezt” gondolatok kavarogtak bennem. Érdemes megismerkedni a művel, mindenki döntse el aztán maga, mivel is volt dolga. Én nem tudom 🙂
A könyvet a Tarandus Kiadó jóvoltából volt alkalmam olvasni, ezúton is köszönöm!
Add Comment