Barion Pixel

“Ha valaki Itáliába látogat, kedvcsinálónak ma is érdemes kézbe venni. Persze a szálláshelyekre vonatkozó információk már nem teljesen helytállóak…”

Üdítően friss hangú olvasmány: életképek a XVIII. század végéről. Bár én Goethét nem sztárolom annyira, mint a hivatalos irodalomtörténet, de meg kell hagyni: rendkívül eleven, ahogy a tapasztalatait megörökíti. A művészeti tárgyú megjegyzései (részben másodrangú festők magasztalása, meg az építészetről szóló fejtegetései) kissé megavasodtak, de a hétköznapi élet apró mozzanatai megragadóak: a legjobb fajta újságírás, ami valaha is létezett (pedig akkoriban még jóformán ki se találták…)

Együtt élvezzük a gondolások és kedvesük felelgetős énekét a velencei éjszakában (az önálló Köztársaság utolsó éveiben…), együtt rázkódunk a Vezúv oldalán az öszvér farához kötözött talicskában, együtt gyönyörködünk a segestai templom romjaiban vagy ácsorgunk a taorminai görög színházban, együtt kergetjük a naplopókat Nápolyban, és részt vehetünk a római karneválon is. Egy-egy odavetett bekezdésben kis kerek életképek bukkannak fel, olyan elevenséggel, mintha nem is két évszázaddal ezelőtt örökítették volna meg őket.

Én, mint az ókor nagy kedvelője, Észak-Itália és Róma szerelmese persze kissé elfogult is vagyok a téma miatt, de a semleges olvasónak is kedvére lehet (esetleg a művészetről szóló részeken könnyedén átszökdécselve…). Nekem Goethe prózai munkái közül ez a legkedvesebb.

Ha valaki Itáliába látogat, kedvcsinálónak ma is érdemes kézbe venni. Persze a szálláshelyekre vonatkozó információk már nem teljesen helytállóak… Reméljük, senki nem azt a választ kapja, mint költőnk, aki a Garda-tónál a fogadóban diszkréten az illemhely után érdeklődött, mire a szolga fejedelmi mozdulattal kimutatott az udvarra: – ’Bárhol, ahol akarja…’

Add Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *