Lassan egy éve annak, hogy a Tarandus Kiadó megjelent első köteteivel.
– Nem tudom, meddig kapja még meg első kérdésnek, de aki Presztízs-díjas húsipari vállalkozó volt számoljon ezzel: miben másabb a könyvpiac, mint a kolbászok, császárszalonnák világa?
– Az élelmiszer szektorban kő kemény verseny van. Attól a perctől kezdve, hogy megjelentek a multik Magyarországon, a verseny kiélesedett. Ez tönkretette az emberi kapcsolatokat. Tizenöt éve még vígan és őszintén beszélgettünk húsiparosok egymás között a versenyről, a vevőkről, a piaci helyzetről. De amikor 2010-ben kiszálltam, alig volt pár ember, akit bátran felhívhattam, hogy megbeszéljük valamit. A könyvpiac teljesen más. Naponta kapkodom a fejem, hogy te Úr Isten! Ezt az információt miért mondta el nekem a versenytárs vagy a könyvkereskedő? Ez máshol szupertitkos lenne. De mégis elmondjuk egymásnak.
– Miért lehet ez?
– Nyilvánvaló, hogy itt sokkal erőtlenebb a verseny. Nem jelent meg a mindent kizsigerelő, mindent letaroló multikulturális üzleti szemlélet. Mert ahol az felüti a fejét, ott elhullik az emberiesség. A terjesztők, a könyvkiadók, mivel magyar nyelven dolgoznak, nem számítanak igazán nagy falatnak. Jellemzően nincs is külföldi kiadó a piacon. Ezen a téren – szerencsére – nem vonzó országunk a külföldi befektetők számára.
– Figyelem a mondatait, próbálom kifejteni belőlük, hogy elragadtatással, vagy elgondolkodva beszél a könyvkiadásról? Vagyis örül neki, vagy megbánta, hogy váltott?
– Ugyan, ez fel sem merül! Tavaly indultunk, pont egy éve, szeptember végén jött ki az első tizenkét kötetünk. Most negyvennél tartunk. A szakmában azt mondják, elég brutális beköszönés ez a piacra.
– A sok könyv a fontosabb, vagy az amiről szólnak?
– Minden egyes könyv kiadásánál fel kell tennünk magunknak a kérdést, mivel járulunk hozzá az egyetemes magyar kulturális kincs gyarapításához. Tudom, kissé patetikusan hangzik, de mégis így dolgozunk. Itt vannak például Gaál Mózes könyvei, melyeket újra felfedeztünk. A nagy erdélyi mesemondót ismét behoztuk a köztudatba. De említhetném Szilágyi Sándor Erdélyország történetét bemutató köteteit. Ezek nyilván nem fogynak olyan nagy példányszámban, mint a Nem leszek Nemecsek című ifjúsági életmód könyv, de tartalmuk miatt valóban sokat tesznek hozzá a kultúrához.
– Kialakult már a kiadója saját arculata?
– Formálódik a közeg, a tartalom, amit minket jellemez. Alakítja a világ is. Ezoterikus szépirodalom! Tűztem a képzeletbeli zászlónkra a megalakuláskor, de ilyen könyvet keveset tudtunk kiadni. Szepes Mária, vagy Hamvas Béla nem születik minden korban. Azért van olyan szerzőnk, Kövesi Péter, akinek neve egyre ismertebben és egyre jobban cseng az ezoterikus piacon. Jelenleg a negyedik könyvén dolgozunk.
– Értem, a Tarandus életében a tartalom a fontos, de egy kiadónál csak számít az eladott példányszám is. Honnan indul a sikerkönyv?
– Ma, ha egy kötet elfogy kétezer példányban, az már sikeres. Senkinek ne legyen illúziója, Magyarországon pár ember tud csak abból megélni, hogy könyvet ír. Jellemzően a médiából ismert celebek. Ám a régi nagy példányszámok, a harminc-negyven ezresek még náluk is elérhetetlenek. A tízezres határon mozognak. Mert a könyv drága, és akárhogyan is, de ki kell mondani, nemcsak a tartalom, hanem az ára az, ami eladja.
– Egy üzletember nyugodtan mondhat ilyet, de ezt hallani egy író, kiadó szájából?
– Az előző szakmámban, a húsiparban, megtanultam, a legfontosabb az ár és a minőség összhangja. Aki ezt tudja, az képes sikerre vinni egy céget. Ez a könyveknél sincs másként. Tíz éve még nem volt ennyire döntő az ár, de mára azzá vált. Ráadásul azt is figyelembe kell venni, hogy mivel ezt minden kiadó tudja, hasonló árképzést alkalmaz, így a versenyt az idővel futjuk.
– Ezt nem értem.
– Az a kérdés, ki képes több időre lekötni az olvasót? Az olvasót, akinek alapvetően nincs ideje semmire. Mert gyereket kell nevelni, mert a munka után kell rohanni, mert mindent gyorsan akarunk megoldani. Gyorsan dolgozni, gyorsan hazamenni, gyorsan vacsorázni, inni, aztán gyorsan szeretkezni, gyorsan tévét nézni. Konzerv életek. Annyi gyors katarzis ér minket, hogy egy igazi, szépirodalmi katarzisra már nem vágyunk. Mert ahhoz idő kell. Ha valaki megtalálja az olvasásra az időt, akkor jön csak a kérdés, mennyi pénz van egy könyvre a családi kasszában?
– Lehet segíteni, melyik könyvet válasszák?
– Talán igen, talán nem. Fontos a könyv külalakja, és az, mit áraszt magából. Érezni kell, hogy ott lapul benne az emberiség szeretete. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha nekem kiadónak lelki kapcsolatom, spirituális kötelékem van minden szerzővel. Élővel és holttal egyaránt. Alapvetően egy mellékszereplő vagyok az isteni úton, amely összeköti az égi világot a földivel. Az égi, ahol megszületik a gondolat, az író ember gondolatai, a fejében. A materialista világ pedig a papírlapon látható betűk, szavak, mondatok. Mellékszereplő vagyok, de döntéshelyzetben. Ha jól döntök, hasznos, értékes dolog születik meg. Minden könyvet szeretni kell. Minden szerzőt tisztelni. Nekem alapelvem a korrektség, a tisztes elszámolás, az igényesség. Nem spórolok a korrektúrán, a tördelésen, és álmomban sem fordulna meg a fejemben az ami néhány kiadónál gyakorlat, hogy külföldi szerzők műveit géppel fordíttatják le. Mert olcsóbb. Fontos hogy ne csupán az üzletről a szóljon a könyvkiadás.
– Egy éve könyvkiadó. Ide akart eljutni?
– Amikor elindultam azt gondoltam, három év míg felfuttatjuk a Tandarust. Üzletileg ma nem egy profittermelő ágazat, de még növekszünk. Ha nem is olyan ütemben, mint eddig, de két év múlva úgy számolom, száz könyvünk lesz a polcokon. Az már egy komoly portfolió, arra már lehet építeni.
– Nem csak kiadó, de író is. Bár igazán szép, nem él vissza azzal, hogy kiadót üzemeltet, saját írásai nincsenek ott a Tarandus könyvek között.
– Két éve kezdtem el írni. Amikor van kedvem, időm. Elküldöm az írásaimat, novelláimat szépirodalmi újságoknak, van, hogy leközlik, van hogy nem. Drága feleségem, a barátaim segítségével az interneten e-könyvként tette közzé az ingyenesen letölthető novellagyűjteményemet. Erre büszke vagyok, örültem a születésnapi meglepetésnek, de egyelőre ennyi. Most azt teszem, amit az íróiskolában egyik tanárom, Szappanos Gábor író javasolt. Azt mondta, egy jó írónak két dolgot kell megtenni. Sokat olvasni és sokat írni. Ezt teszem. Kiadóként olvasok, íróként pedig elmesélem, amit fontosnak gondolok. Aztán lehet, a rövidebb novellák után egyszer csak kijön egy hosszabb könyv is.
Add Comment