Patrick Modiano – A Kis Bizsu (24)

Nem vagyok az a fajta, aki egy 130 oldalas (2 óra alatt kényelmesen kiolvasható) könyvről teleregény véleményt ír, így ez nem lesz terjengős poszt.

http://kesztenye.blog.hu/2017/05/26/patrick_modiano_a_kis_bizsu_780

Francia tanárom említette Modiano nevét, és lévén Nobel díjas író, gondoltam akkor vegyük fel a bookancslistára. Random választottam ezt a könyvét, érdekesnek tűnt a tartalom: Therese meglát egy sárgakabátos nőt a metróban, aki a Marokkóban meghalt anyjára emlékezteti. Elkezdi követni, végére akart járni, hogy az anyja valóban meghalt-e. Közben visszaemlékezik dolgokra, éli magányos életét. (A visszaemlékezésekből, és abból a tényből, hogy anyja bújkál előle, nem egy szerethető édesanya formálódott meg előttem.)

Rövid, olvasmányos könyv, érdekelt, hogy mi történik majd ezzel a hányattatott sorsú lánnyal. A könyv alapvetően depis, nyomasztó, de ez mégsem hat az emberre (pedig én elég érzékeny típus vagyok, mégsem lettem tőle rossz kedvű). Az okát nem tudom, hogy a könyv rövidsége, vagy a karakter megformálása miatt maradtam közömbös.

Minél jobban beleássa magát a saját múltjába Therese, annál jobban befordul, melyen újonnan szerzett gyógyszertáros ismerőse próbál segíteni. Érdekes, hogy pont, mikor egyenesbe fordulna az élete (van munkája, van férfi a képben, barátnő is), akkor szakad el nála a cérna.

Hogy megérdemelte-e Modiano a Nobel díjat? Biztos (nálam szakavatottam emberek döntöttek róla), ez alapján a könyv alapján nem tudtam eldönteni.