A huszadik század elején játszódik ez a történelmi regény, mégsem csak e század néhány évtizedét ismerteti meg velünk az író, hanem betekintést nyerünk az időszámításunk előtti 500-as évekbe is, I. Dareiosz király perzsai birodalmának rejtelmeibe. Közben pedig három ember szellemi és lelki fejlődésének lehetünk tanúi.
http://kulturpara.blog.hu/2017/01/30/halalig_tarto_harc_a_bekeert
1914 nyarán Vivian Rose Spencer, fiatal diplomás régésznő Londonból érkezett Törökországba, hogy felfedezze Labraunda történelmét. Apja régi barátja, Tahszin bej csapatának tagjaként az volt a cél, hogy megtalálják Dareiosz kincsét. Hogy mi ez a kincs? Egy fügefalevelekkel és fügékkel díszített ezüst fejék, melyet a király Szkülaxnak ajándékozott. Ez a fejék köti össze a szálakat a történetben.
Labraunda, Karia, Törökország – Zeusz templom romjai
Viv rajong a munkájáért. Nem érdekli a kimerültség, a kemény fizikai munka. Labraunda után lóháton vágtak neki Antalónia partjainak, de Konstantinápolyba érve szembesültek az Európában dúló háború hírével. Így a bimbózó románc a nála huszonöt évvel idősebb bejjel megszakadni látszik…bár ígéretet tesz a lány, hogy várni fog rá. Hónapok teltek, közben ápolóként dolgozott, majd egy Tahszintól érkezett levél hatására a története Pakisztánban, Pesavárban folytatódik.
Közben megismerjük Kajjam Gul életének egy epizódját is. A Brit India határvidékén élő fiú az első világháborúban harcol, ahol súlyosan megsebesül, elveszíti egyik szemét. Ezután elkezdi átértékelni a világot és sokkal tisztábban lát, mint korábban bármikor.
És mi köti össze ezt a két teljesen különböző embert? Viv Pesavárban megismeri Nadzsíb Gult, Kajjam öccsét, aki tanítványa lesz, s kimeríthetetlen tudásvággyal követi őt, hogy megismerje szülőhazájának történelmét.
Rendkívüli részletességgel írja le a szerző az indiai határvidéket, az embereket, a tájat, a távoli hegyeket, a szellőt, a tikkasztó hőséget, a fűszerek ízék, a virágok illatát, a gyümölcsök édes ízét. Egy fiktív történet beépítve a valós történelembe. A pakisztáni származású angol írónő remekül mutatja be a két világot, bennfentesként ismertet meg minket a két kultúrával.
Tömegoszlatás Pesavarban 1930-ban (forrás: National Army Museum, London)
És ugyanilyen érzékletességgel írja le a függetlenségi törekvéseket, a vallási mozgalmakat, a női egyenjogúságért vívott küzdelmet vagy azt, ahogy a brit katonák lemészárolnak több száz embert, akik az erőszakmentes mozgalom tagjai. Érezzük végig a feszültséget, a jelöletlen sírba temetett halottak emléke pedig elkísér minket még a mű elolvasása után is…
Add Comment