Barion Pixel

Emlékszel még azokra a történetekre, amiket a nagyszüleid meséltek neked? Azokra a falusi, olykor balladai homályba veszett történetekre, amelyeket kisgyerekként először csillogó szemekkel hallgattál, majd a sokadik ismétlés után csak egy vállrándítással vagy szemforgatással reagáltál? Ezek azok a történetek, amelyekre csak akkor tekintesz igazán meleg szívvel, ha felnőttként ott ülsz a nagypapád mellett a kanapén, aki egy kupica pálinka után önfeledten mesél azokról a régi szép időkről. Radu Tuculescu ezeket vetette papírra, és osztotta meg a nagyközönséggel. Itthon a Tarandus Kiadó jóvoltából elevenedik meg ez a különleges világ.

 

http://elkepzeltkonyv.blogspot.hu/2016/12/konyv-oregmama-tortenetei.html   

Öregmama már alig lát és nehezen jár. Gyakran belalszik a mondandójába, és gyakran keveri saját emlékeit az éppen aktuálisan olvasott könyve cselekményébe. Öregmama alig párszor hagyta el életében a faluját, és éppen ezért mindent tud mindenkiről. A férje már sajos rég meghalt, magányát csak háziállataival, és az olykor őt meglátogató unokájával, és annak párjával osztja meg. A történetek leírója- mint az unoka partnere- egy különleges, kívülálló pozícióból hallgatja a történeteket. A tagadhatatlan kíváncsiság, az a bizonyos csillogó szem ott van minden egyes oldalon, a sorok között megbújva. Szép lassan mindent megtud a Petra nevű falucska lakóinak múltbeli, olykor kifejezetten szaftos történeteiről, amelyek olykor Öregmama emlékeiben keverednek, olykor pedig az író fantáziavilágában. Noha minden egyes sor közelebb visz a történetek végéhez, Öregmama hirtelen elalvásai hichcocki suspence-t teremtenek, így csak a köny végére (vagy még akkor sem?) kapunk teljes képet Demeter temetéséről vagy épp Margólili kesze-kusza kapcsolatairól. Tuculescu remekül keveri a falusi balladai homályt, az Öregmama által (de tudta nélkül) idézett irodalmi klasszikusokat az idős nő  egyszerű elbeszélésmódjával és a saját emelkedett stílusával, amelyből egy igazi olykor vidám, olykor némaságba fulladóan szomorú életmese kerekedik ki. 
 
Az a legszebb ebben a kötetben, hogy mindenkinek van egy Öregmamája, akire gondolva ezek a történtetek tökéletesen átélhetővé válnak. Olvasás közben ugyanis akaratlanul is felsejlenek azok a beszélgetések, amikor a nagyszülők a saját lakodalmukról,  a szomszéd Csúnyagiziról vagy a részeges Kispistáról anekdotáznak. Öregmama történetei ezért képesek kilépni a kis falusi keretből, és globálisan is értelmezhetővé válni,  őrizve a falusi hagyományokat és a nép elbeszélésmódot, keverve az európai látásmóddal és egy emelkedett irodalmi nyelvezettel. 
 
Éppen ezért válhat egy kiváló délutáni olvasmánnyá egy szürke vasárnapi délutánon.

Add Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *