A valaha igen népszerű, és méltatlanul elfelejtett író a 20-as években jelentette meg gyönyörű, romantikus mesefüzérét Mildi meséi címmel. A mesék az árva, jó és ártatlan Mildi hosszú vándorútjáról szólnak, aki sok-sok kaland és megpróbáltatás után elnyeri megérdemelt boldogságát.
Ez a mesekönyv… Több benne a csoda és a szépség, mint a Disney filmekben együttvéve. Annak idején tíz évesen vettem először a kezembe, és bevallom, kicsit untam, nem is olvastam végig. Most, nyolc év múltán újra előszedtem, és felolvastam a (tizenegy éves) húgomnak.
Igazából nincsenek is szavak rá… Olyan gyönyörű. Nem felhőtlenül happy a történet, de ettől lesz olyan megkapó, varázslatos és egyszerre egészen valóságos is.
Nekem a népmesék világát idézte, a gyermeki lélek csodáival és a mitológia varázslataival keveredve. Egy egész kis fantáziavilágot teremtett az író, a Rengeteget, ahol bárki szabadon kalandozhat, de ugyanilyen könnyen el is veszhet.
Aztán a nyelvezete: olyan finoman régies, nem tolakodó, nem sallangos, egyszerűen szép. Nekem (és remélem a húgomnak is) nagyon „bejött”.
A történet pedig mindennél jobb: mi például együtt sírtunk szegény Arginis herceg halálán… Szóval igazán megfogott.
Hát, ennyi. Nem mondom, hogy egyszerű, időt kell rá szánni, de azt hiszem, igazán megéri!
Add Comment