AZ ÍRÓ A DÉDNAGYANYJA TÖRTÉNETÉNEK MOZZANATAIT ÉPÍTETTE BELE A REGÉNYBE
Az örmény népirtás idején, az első világháború alatt másfél millió örményből nyolcszázezer embert pusztítottak el a török kormány parancsára (a genocídiumot a törökök máig sem ismerték el – a szerző). Az okok között főleg az anyagi javak elrablásának szándéka, valamint a vallási különbségek, ellentétek fokozódása szerepel; az örmények ugyanis keresztények, a törökök pedig muszlimok. Ennek a kornak állít szomorú emléket az Orhan öröksége. Ebben az indulatokkal, ellentétekkel és tragédiákkal átszőtt időszakban játszódik Seda és Kemal szerelmi története, amely tulajdonképpen egy modern Rómeó és Júlia-parafrázis, a cselekmény azonban nem mindenhol a „várható” módon alakul.
http://magyaridok.hu/kultura/no-az-aki-csendben-szenved-732757/
Az Orhan öröksége egyik szála a 90-es években, a másik pedig 1915-ben fut, abban a történelmi korszakban, amikor az örmények ellenséggé váltak saját hazájukban. A mű címadó szereplője, Orhan egy örökösödési per miatt kényszerül családja múltjának felkutatására. Ki az a titokzatos Seda? Miért érezte úgy a nagypapa, Kemal, hogy a saját házát rá kell hagynia? A kérdésre a választ csak a regény végén kapjuk meg. A 90 éves, idősek otthonában élő Seda meséli el az ifjú Orhannak fiatalságának és a családja elpusztításának történetét. Mire a családtörténet kikerekedik, kiderül, hogy Orhan sem az, akinek hitte magát. Ezek a részek azonban nem klasszikus visszaemlékezések; a jelen időben játszódó szövegek ugyanis még érzékletesebben szemléltetik, teszik átélhetővé az 1915-ös eseményeket.
Az Orhan öröksége egyik érdekessége, hogy az olvasó a muszlim szokásokba, hétköznapokba is bepillantást nyerhet. Számos szólást, közmondást is megismerhet ebből a kultúrából, például: „Tudod, mi történik, mikor egyik tolvaj a másiktól lop? Isten jót nevet.”, vagy például: „A férfiak olyanok, mint a kutyák. Addig kell nekik a csont, míg eldugod előlük. Ásnak utána itt is, ott is, de ha közben találnak egy másikat, megfeledkeznek az előzőről.” A török szólások (amelyek főként a nagymama szájából hangoznak el), nyelvileg, stilárisan is színesítik a szöveget, amely egyébként inkább a lecsupaszított, egyszerű mondatokat részesíti előnyben, ezzel is hangsúlyozva a művészi mondanivaló mellett végig jelen lévő erkölcsi üzenetet. Aline Ohanesian regényében azonban nemcsak a század eleji török világ lenyomatának nyelvi-logikai fordulatai révén ismerhetjük meg egy nép egykori gondolkodását, szokásait, a cselekmény is bemutatja az európai szemmel olvasva furcsának tűnő sajátságokat.
Például a főszereplő fiú, Kemal belső késztetést érez a képzőművészet fortélyainak elsajátítására, azonban a társadalmi közeg, amelyben él, nem teszi lehetővé a tehetsége kibontakozását, és egy alkalommal, amikor a fiú nagyapja felfedezi a rajzokat, Mohamed próféta szavait idézi, miközben fülénél fogva vonszolja az unokáját: „Tiltott minden élőlény ábrázolása… ezeknek a képeknek a készítői megbűnhődnek a feltámadás napján, és azt mondják nekik: Adjatok életet annak, amit alkottatok!” A modern szemléletű török fiú azonban más hangsúlyokat talál a szent szövegben. „Kemal végiggondolta, amit az imám mondott. Nem a bűnről és büntetésről szóló szakaszt, hanem az utolsó mondatot. Mi van, ha életet adhat mindannak, amit alkotott?” Gyermeki logikával pedig kiötli azt is, hogy csak napkelte és napnyugta között tartja be ezt a szabályt, az idő többi részével pedig szabadon rendelkezik.
A női főszereplő, Luszine sorsa pedig a muszlim nők elnyomott helyzetének bemutatására kínál alkalmat. „A nő az, aki csendben szenved” – hangzik el a keserű definíció, a háborús helyzet pedig csak tovább ront a regényben szereplő nők méltatlan helyzetén; például Luszinét megerőszakolják, így veszíti el a szüzességét. Természetesen kivételes férfiak és szerelmek minden körülmények között voltak, részben róluk szól ez a regény, az embertelen körülmények között is jóra törekvő emberekről. Ahogy az utószóból is kiderül, csak részben fiktív történetet olvasunk, az írónő saját dédnagyanyja történetének mozzanatait dolgozta fel művében, egy kitalált szerelmi történetbe ágyazva.
Add Comment